Az ifjúsági munka lényeges szerepet játszik abban, hogy segítséget nyújtson és összehozza azokat a fiatalokat, akik naponta szembesülnek a kirekesztettséggel. Igaz ugyan, hogy a társadalomban számos egyéb tényező járulhat hozzá a fiatalok társadalmi bevonódásához - melyek nem utolsósorban maguk a fiatalok képességei és erősségei -, de a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára az ilyen jellegű bevonás legfőbb eszköze az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek által végzett munka lehet.
Ha az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek nem tudnak támogatást nyújtani és programjaikba bevonni a leghátrányosabb helyzetű fiatalokat, akkor hol máshol látják majd hasznát azoknak a nemformális tanulási tapasztalatoknak, amelyeket ezek a projektek biztosítanak a számukra? (lásd az 5. fejezetet: Nemformális nevelés mint a bevonás eszköze.) A leginkább perifériára szorult fiatalok hogyan máshogyan tudnak majd más fiatalokhoz és felnőttekhez csatlakozni azokban a projektekben, amelyek a társadalomban nyitottak számukra?
És az őket nem mindig a legjobban szolgáló formális struktúrákon kívül a legsebezhetőbb fiatalok hol fogják megtalálni azt a bátorítást és támogatást, amelynek segítségével növelhetik az önbecsülésüket és az önbizalmukat (lásd a 6.4 pontot: Út az önbecsüléshez)? Az ilyen bővebb bevonás hiányában a legelszigeteltebb fiatalok hogyan fejleszthetik majd azokat a képességekeit és növelhetik magukba vetett hitüket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy vállalják mások képviseletének kihívásait? Az ilyen bevonás hiányában milyen lehetséges jövő elé néz Európa?
Akkor az ifjúságsegítők és ifjúsági szervezetek hogyan kezdenek maguk is befogadóvá válni? E T-kit célja olyan fogalmi, gyakorlati eszközöket és forrásokat nyújtani, amelyek kiindulási alapjai lehetnek annak, hogy elkezdjük felfedezni és megközelíteni ezt a kérdést.

T-Kit 8 Egyenlő Esély Fiataloknak.pdf